Egy mágneses iránytűt beállítottunk észak-dél irányba és az általa meghatározott egyenesen elhelyeztünk egy észak-dél irányú rúdmágnest. Az iránytű és a mágnes középpontjának távolságát jelölje d. Az iránytűt elforgattuk 90°-os szögben és hirtelen magára hagytuk. Megmértük az iránytű teljes megállásáig eltelt időt. Megmértük hogyan függ a t időtartam a d távolságtól.

A mágneses mezőnek két hatása is van az iránytűre, az egyik egy erőhatás, a másik egy forgató hatás. ez utóbbi idézi elő az iránytűnek a függőleges tengelye körüli forgását. E lengésnek az üteme annál gyorsabb, minél nagyobb a mágneses mező térerőssége. Az iránytű lengéseit csillapítja a tengelyben ébredt súrlódási erő és a közegellenállási erő. A súrlódási erő annál nagyobb minél közelebb van az iránytű a mágneshez, a közegellenállási erő pedig annál nagyobb, minél gyorsabban leng az iránytű. A rúdmágnes által kifejtett forgatónyomaték növekszik, ha a d távolság csökken. Az iránytű anyagában elektromos áram indukálódik. Lenz törvénye értelmében olyan örvényáramok keletkeznek, amelyek fékező hatással vannak a forgómozgásra. Tehát igen bonyolult kölcsönhatások lépnek fel.

A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy létezik egy olyan kritikus távolság, amelynél az iránytű teljes megállásáig eltelt időtartam a leghosszabb.

Mérési eredmények